van itt egy gyártósoron dolgozó,

elizabethbennettdehivjlizzynek:

csendes, szerény kis nő, aki kb. 4 hónapja jött a céghez. Nem szívesen mesél magáról, néhány elejtett mondatból sikerült csak összerakni, hogy egyedül neveli két kisfiát, és válás után anyukájához költözött vissza velük. A volt férjéről mindössze annyit árult el, hogy már nagyon régen látogatta meg a gyerekeket, és ezzel lezártnak tekintette a témát. Nem is akartam tovább feszegetni, látszott hogy nem szeretne erről beszélni.

Egyik hétvégén összeszedtem egy halom kinőtt, jó állapotú nadrágot, melegítőt, pólót, pulóvert, dzsekiket, mesekönyvet, társast, játékokat, hogy hátha megtetszik neki pár holmi, és jó lesz a fiainak. Szóltam, hogy ha lesz egy kis ideje, ugorjon be hozzám. A kisebb asztalra szépen kipakoltam mindent, hogy kedvére tudjon belőlük válogatni. Az első szünetében fel is jött, halkan kopogott az ajtón. Mikor belépett, mutattam neki, hogy innen bármit, amit jónak talál, örömmel ajándékoznék oda, ha kell, az egészet vigye. 

Rám nézett,  széles mosolyt villantott. Aztán két kezét, mintha vizesek lennének, beletörölgette pólójába a csípőjénél (mamára emlékeztetett a mozdulat…), és csak ezután nyúlt a farmerokhoz. Gyorsan pakolgatta a ruhákat, rutinosan hajtogatta őket egymásra. “Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Én mindent elvinnék szívesen.” – mondta, mielőtt a játékokat is átnézegette volna. “Hát akkor mind a tiéd.” – feleltem, és előszedtem egy erősebb zsákot, hogy el tudjon pakolni. Akkor elsírta magát, hogy mennyire boldogok lesznek a fiúk, én meg zavaromban hirtelen nem tudtam mit tegyek. Bátortalanul megsimítottam a karját, és viccelődni próbáltam, hogy ezért igazán nem kell sírni, de nekem is elkezdett nőni a gombóc a torkomban. Az meg hogy nézne ki, hogy bőgök mellette, mint egy szamár? Úgyhogy erőt vettem magamon, előszedtem neki egy papírzsepit és segítettem elrakodni. 

Másnap a második szünetében felugrott hozzám. Egy lapos kis csomag volt nála, és hiába ellenkeztem, hogy nekem ne adjon semmit, kezembe nyomta, majd elrohant. A fehér nylonzacskóba tábla tejcsoki, összehajtogatott gyerekrajz, és egy levélke volt belecsavarva. A levélkében ez állt: “Még egyszer nagyon szépen köszönjük a rengeteg ajándékot! Tomika csak a kék zsiráffal és a Kerek erdő meséivel volt hajlandó elaludni. Balázska új kedvence pedig a szürke színű esőkabát és a szürke robotfigura a nagyfogú kutyájával. E” Kihajtogattam a gyerekrajzot. Ekkor már nekem is kellett egy zsepi.